Események:Súgó

A Rákosi-rendszer

1. Az új alkotmány
2. Tisztogatások
3. Terror és erőszakszervezet
4. A vas és acél országa
5. Személyi kultusz

---------------------------------------------------------------------------

1. Az új alkotmány

A kommunista hatalomátvétel után megkezdődött a totális állam kiépítése. Az egy-párti diktatúra törvényesítéseként a parlament 1949. augusztus 18-án új alkotmányt fogadott el, s augusztus 20.-át, az alkotmány ünnepének nyilvánította. Az alaptörvény szerint a Magyar Népköztársaságban minden halatom a dolgozó népé. A köztársasági elnöki intézményt megszüntették, helyébe az Elnöki Tanács lépett. Első elnöke Szakasits Árpád volt. Ez a testület gyakorolta a törvényhozói jogkört. Hivatalosan a parlament választotta meg a Minisztertanácsnak nevezett kormányt is.

Az Alkotmány nem tett említést az MDP-ről, pedig mindenki számára világos volt, hogy a legfontosabb hatalmi szerv a párt, s az ország tényleges iránytója a párt főtitkára, Rákos Mátyás. Az MDP legfontosabb szerve elvben a kongresszus volt, amelyet háromévente hívtak össze, hogy ünnepelje a párt vezetőit, és hogy elfogadja az előterjesztett dokumentumokat. A kongresszus által megválasztott 71 tagú Központi Vezetőség (későbbi nevén Központi Bizottság) már fontosabb szerv volt, ahol valódi viták is zajlottak a követendő politikáról. A legfontosabb működő testület a 9-14 tagú Politikai Bizottság volt. 1949 és 1953 között gyakorlatilag a Rákosi-Gerő-Farkas triumvirátus kezében összpontosult a hatalom.

Átalakították a közigazgatási és igazságszolgáltatási rendszer. A korábbi önkormányzatokat felszámolták, az új helyi szerveket tanácsoknak nevezték. A bíróságok új elnevezést kaptak (Kúria helyett Legfelsőbb Bíróság, ítélőtábla helyett felsőbíróság, törvényszékek helyett megyei bíróság, stb.) Függetlenségük azonban csak névleg érvényesült, csakúgy, mint az ügyészségeké. A szakszervezetek, a kulturális szerveztek, az oktatási intézmények önállósága megszűnt.

2. Tisztogatások

Állandó jelszóvá vált az „éberség fokozása”, „az ellenség keresése” a párton belül is. A riválisokkal való leszámolás eszköze volt mindez. A kommunista párt egyik népszerű vezetője Rajk László volt, 1948. augusztusági belügy-, majd külügyminiszter. Ezért általános megdöbbenést keltett, amikor 1949 májusában letartóztatták, és azzal vádolták, hogy kémkedett az imperialistáknak és a rendszer megdöntését tervezte. 1949. októberében elítélték, majd kivégezték. A Rajk-pert további koncepciós perek követték, amelyekkel Rákosi megszabadult a volt szociáldemokratáktól és a hazai illegalitásban működő kommunisták nagy részétől. Börtönbe került többek között Marosán György, Kádár János, Szakasits Árpád. A párton belüli koncepciós perekkel egy időben leszámoltak a rendszer „ellenségeivel” is. Több tízezer ember került börtönbe, internáló vagy munkatáborokba, valamint több százezer ember ellen folyt eljárás.

3. Terror és erőszakszervezet

A hatalom új birokosai az ellenállás letörését és a társadalom átalakítását csakis terrorral tudták keresztülvinni. Ennek fő eszköze az 1948-ban létrehozott Államvédelmi Hatóság (ÁVH) volt. Az ÁVH közvetlenül Rákosi, illetve a szovjet „tanácsadók” felügyelete alatt állt. Az ÁVH 1949-től önálló főhatósággá vált, hozzá került a katonai elhárítás, a hírszerzés és a határőrség is. Az ÁVH őrizte az internáló táborokat, köztük a leghírhedtebb recski tábort is. A békeszerződést nyíltan megszegve Magyarország hatalmas hadsereget állított ki: az általános sorkötelezettség idejét három évre növelték, a szárazföldi és a légierő összlétszáma 250 ezer főre emelkedett, az állami költségvetés 25%-át fordították hadikiadásokra. A vezetés az „elkerülhetetlen” harmadik világháborúra készült a szocialista tömb és az „imperialisták” között.

4. A vas és acél országa

Rákosiék szovjet modellt másolták: a legfontosabb célnak a gyorsa iparosítást, illetve a mezőgazdaság kollektivizálást tartották. A nehézipar fejlesztése érdekében egy újabb vasmű elépítése kezdődött Sztálinvárosban (ma: Dunaújváros). A gazdaságpolitikáért felelős Gerő Ernő kijelentette: Magyarországot a vas és acél országává kell változtatni, de az ország nyersanyagbázisa nem volt elegendő, külföldi behozatalra szorult. Az ország adottságainak megfelelő élelmiszer- és textilipart viszont hanyagolták. Az iparfejlesztés követelményeit ötéves tervekben fogalmazták meg. A nemzeti jövedelem kirívóan magas hányadát fordították nehézipari beruházásokra. Ennek következtében 1953-ra az ipari termelés az 1938-as háromszorosára növekedett, az életszínvonal azonban nem érte el a háború előtti szintet sem. 1951-ben átmenetileg újra be kellett vezetni a jegyrendszert.

A mezőgazdaság szocialista átszervezését 1948 februárjában még fokozatos, önkéntességen alapuló folyamatként képzelték el. A Kominform új politikájának hatására azonban Rákosi augusztusban bejelentette a folyamat felgyorsítását: a mezőgazdaság teljes kollektivizálását 3-4 év alatt meg kell valósítani.  A mezőgazdasági termelőszövetkezetek, a téeszek szervezése lassan haladt: a parasztság ellenállt. 1953-ban a megművelt földterület kétharmada még mindig magángazdák kezében volt, több százezren viszont végleg felhagytak a gazdálkodással. Magyarország a Rákosi-korszakban kenyérgabona és bor importjára kényszerült. A kisbirtokosokat elviselhetetlen szintre emelt beszolgáltatási kötelezettséggel próbálták a téeszbe kényszeríteni. A megtörés másik eszköze a tagosítás volt. A szövetkezeti földek között húzódó magánbirtokok tulajdonosait cserére, méghozzá tudatosan nagyon rossz cserére kötelezték. A kulákokkal, vagyis a módos parasztgazdákkal szembeni bánásmód még durvább volt: mondvacsinált ürügyekkel megbírságolták őket és egész családokat telepítettek ki a Hortobágyra.

5. Személyi kultusz

Rákosi Mátyás körül is kiépült a kommunista vezetőknek kijáró személyi kultusz, bár arra ügyeltek, hogy ez ne homályosítsa el a Magyarországra is kiterjedő Sztálin-kultusz fényét. A Sztálin-kultusz meghonosítása 1949-ben kezdődött.